Igen, a szobordöntésről van szó. És persze annak utóéletéről. A szeptember 29-i Szolidaritás tüntetés (D-Day 2.0) szervezése, lebonyolítása és utóélete kapcsán elég sok hibát követett el az ellenzék. De sokkal több olyan tényező merült fel, ami hibának van beállítva, pedig korántsem az. Megpróbálok ezeken időrendi sorrendben végigmenni, bár lehet, hogy az időrendiségben itt-ott tévedni fogok.

 (forrás: origo.hu)

Szervezés

Ebben kizárólag a Szolidaritás tudott hibázni, ezt már itt leszögezhetjük.

1. Helyszín

Az első meghirdetésnél kéthelyszínes programról volt szó, melyet valószínűleg a facebookos eseményoldalon lévő kevés számú jelentkezés („Ott leszek”) miatt módosítottak. Ez egyrészt megfutamodásnak látszik (Az is?), másrészt okait többek között a következő pontban kereshetjük. De stratégiai hiba volt a színpad elhelyezése is. Jó tudom, egy demonstráció jobb, ha akadályozza a forgalmat is, de a saját megközelíthetőségét nem kéne.

1. Kommunikációs stratégia

Már amennyiben stratégiának lehet nevezni azt, hogy egy nagyszabásúra tervezett tüntetés szervezésének kellős közepén a tüntetésre készülő szervezet feje elküldi egy olyan párt vezetőjét a sunyiba, amelyiknek aktivistái azon kevesek közé tartoznak, akik megjelennek az utcán, ott vannak a demonstrációkon. Az ezt követő magyarázkodás pedig csak tovább rontott a helyzeten. Kommunikációs hiba volt nem felszólítani a többi pártot, szervezetet a csatlakozásra. Azt nem tudom, a kommunikáció hiányát lehet-e kommunikációs hibának értékelni, de nem volt igazi mozgósítás. A szervezés közben minden nap adott a kormány muníciót ahhoz, hogy lehessen mondani: „pl. ezért gyere el!”, de ez nem történt meg. A Szolidaritás nem igazán lovagolta meg a hullámokat, a mozgósítás csak az utolsó pár napban kezdődött meg, akkor is elég vérszegényen. Az eseményoldalon többségben hagyták a negatív hozzászólásokat, pedig van elég a neten jelen lévő aktivista ahhoz, hogy elvihették volna a témát pozitív irányba. A szivárogtatást is korábban kellett volna megkezdeni.

Műsor

1. Fellépők

Bajnai Gordon nagyot hibázott. Nem azzal, hogy elvállalta a fellépést, hanem azzal, hogy utólag komoly mosakodásba kezdett. Elmondott egy magához képest nagyon jó beszédet (Bajnai Gordon technokrata, nem szónok), a közönség vevő volt a mondanivalójára és a stílusára. Majd elhatárolódott minden mástól. Nem tudom, ezt ki tanácsolta neki, de hiba volt. Tudom, nem én szorongatom a bölcsek kövét, de én ha hiteles (és végre egy kicsit tökös) akarok maradni, valami ilyesmit mondtam volna: „A tüntetést nem én szerveztem, hanem a Szolidaritás, így a műsorvezetőt, a fellépőket és a programot sem én határoztam meg. Igen, tudtam róla, hogy szobrot fognak dönteni, és bár nekem nem stílusom az ilyesmi, a tüntetés mondanivalójával egyetértek. Igen, számomra DopeMan is erős volt, nem kérdeztek meg róla, hogy mit szólok a jelenlétéhez és a műsorához, de ezt nem is az én dolgom meghatározni. Hogy elhatárolódom-e a tüntetéstől és az azon történt eseményektől? Viccelnek, kérem? Hogy határolódnék el egy stratégiai partneremtől pusztán azért, mert erősebben fogalmaz, mint én?”

Dopeman nem hibázott. Amiket mondott, tökéletesen megállták a helyüket (lényegesen jobb műsorvezetőnek is bizonyult, mint a vele párba állított hölgy), amilyen műsort előadott, az pedig ő. Ha a szervezők ezen meglepődtek, akkor ebben is ők hibázhattak. A bazdmeg a közönség összetételéhez tényleg erősnek bizonyult, de ez egy erős demonstráció volt, ne álljunk meg félúton.

A szónokok jók voltak (Kónya Péter volt már jobb is, de rosszabb is), nem tehetnek róla, hogy soha senki nem fog emlékezni erre a szereplésükre. A zeneválogatás alapvetően jó volt, de akadt néhány megdöbbentően nem odaillő a gyülekező és a vonulás alatt is, viszont a műsorhoz tartozó zenék nagyon el voltak találva. Úgy a szobor döntésénél, mint például a Rabszolgakórus a Terror Házához közeledve. Az tényleg döbbenetes hatást váltott ki.

1. Főszereplő

Orbán Viktor (szobra) kicsit hasonlíthatott volna jobban önmagára. A sztálini hasonlat szerintem ül, bár láttam olyan publicisztikát is, amelynek írója szerint inkább valamelyik fasiszta diktátor testére kellett volna felkasírozni a fejet. Igen, úgy is jó lett volna, bár a Sztálin szobrot valószínűleg mindenki első pillantásra felismeri, míg mással ez nem biztos, hogy így lett volna. Ezért én is Sztálin mellé tettem volna a voksom, ha megkérdeznek. A helyben fűrészelgetés kissé komikusra sikerült, erre előre kellett volna felkészülni, mint ahogy arra is fel voltak készülve, hogy a fej egyben váljon el a testtől és ne is sérüljön. A Terror Háza remek ötlet volt. „Darabokban vonszolták végig a maradványokat a városon”? Igen, amennyiben a vállon szállítást lehet vonszolásnak nevezni. Össze kellett volna ragasztaniuk, mielőtt elviszik? Ne vicceljünk már.

1. Befejezés

Avagy ezek már megint békében hazaküldtek…

Az a hír járja, hogy a vonulás a Hősök teréig volt bejelentve, de azt megszakították a Terror Házánál. Jól tették, innen már csak lefelé volt út, a szobor elhelyezésével nem volt már több mondanivaló. Igen, Kónya Péter hazaküldte a tüntetőket, mikor bejelentette a rendezvény végét. Ennél a pontnál én mindig elgondolkodom, hogy vajon mit várnak a kedves tüntetők. A szervezőknek törvényi kötelességük a rendezvényt lezárni és ezt közölni a megjelentekkel. Egy dolgot csinálnék máshogy: a rendezők helyében én ebben a pillanatban le is dobnék magamról mindent, ami a feladatomra utal. Nekik akkortól ugyanis nem dolguk terelgetni a népet, ha mégsem hagyják el a helyszínt, akkor a rendőrség majd szól nekik. A tüntető nép ugyanis se nem alkalmazottja, se nem beosztottja a szervezőknek. Szíve joga eldönteni, hogy ott marad vagy tényleg hazamegy. Esetleg csak arrébb áll, hogy ne akadályozza a forgalmat. Ebből következik: ha felszólítják, hogy menjen haza és ő megteszi, akkor kizárólag magát okolhatja, amiért nem maradt ott. Csináljon magából „mártírt”, ne abból, aki összes adatát adja a rendezvényhez. Pont a Szolisok azok, akik már egyszer ráfaragtak a „nem megyünk haza addig, míg…” típusú tüntetésre. Igen, a D-Day-en. 10 emberrel minek kint maradni?

Utózöngék

1. Média

A „baloldali” médiumok zöme beállt ajvékolni a jobboldali médiumok mellé. Persze a jobboldalitól ez nem hiba, ezért vannak. Hegedűs Zsuzsa erőszakra felhívást vizionál Bajnai szavai mögött, homályos woodoo szertartásokról fantáziálnak.

1. Pártok

A DK teljesen közömbös az üggyel, Gyurcsány Ferenc nem szólal meg. Ez érthető az összes többi reakciója után, ők valószínűleg nem akarnak elhatárolódni, de ebben az ügyben konfrontálódni a többiekkel sem. Bármilyen meglepő, a legkorrektebb hozzáállást Mesterházy Attila mutatja, aki kijelenti, hogy ő nem szeretne elhatárolódni. Szemben például az óriási támogatással bíró Fodor Gáborral és Schmuck Andorral, akik már-már tökélyre fejlesztették a szende szűz imázst. Az Együtt-PM szövetség politikusainak a fentebb Bajnai Gordonhoz kapcsolt mondanivalót kéne hangoztatniuk. De erre majd rávezeti őket az idő.

1. Szolidaritás

Egyelőre nem lehet tudni, mit terveznek a továbbiakban. Ha nem akarnak hibát elkövetni, akkor mennek tovább a „sztálini” úton. Én viszont valószínűbbnek tartom, hogy megrettennek majd a hullámoktól. Kónya Péter mindenesetre remekül állta eddig a sarat még a közmédiában is. Ez sajnos nem mondható el alelnökéről, Székely Sándorról, akinek a Kossuth rádióban nyújtott teljesítménye hagy némi kívánnivalót maga után. Eddig ez volt az egyetlen hiba, amit a tüntetés után elkövettek, hogy egy rutintalan nyilatkozót küldtek ellenséges terepre. 

Kíváncsian várom a folytatást... Lesz?