Az ellenzék nehezebben elégíti ki pozíciók iránti igényeit, mint a kormánypárt. Ez logikusan következik abból, hogy nagyon sok olyan hely van, amit a Fidesz szinte megváltoztathatatlanul már most magáénak tudhat. Ezért sokkal inkább vérre megy a székek utáni harc ezen az oldalon.
(hrportal.hu)
Amikor 2012. október 23-án Bajnai Gordon bejelentette a Milla színpadán az Együtt2014 megalakulását, felcsillant a remény ellenzéki oldalon egy új erő létrejöttére. A kutatások azonnal magas támogatottságot jeleztek. Első körben szövetséget kötöttek az LMP-ből kiugrott politikusokkal. Erről a megállapodásról semmit nem lehetett tudni, csak azt, hogy létezik. És azt is, hogy első pillanattól kezdve látványosan a PM-esek kerültek előnyös helyzetbe a szövetségen belül. A Szolidaritás teljesen eltűnt, esetleg Kónya Péter bukkant fel néhanapján, de csak kisebb súlyú ügyekben, saját arculatukat sohasem képviselve. Ugyanez igaz az Együtt másik két tagszervezetére. Bajnai Gordonon kívül elvétve lehet csak látni politikust a Haza és Haladásból, a Milla egyedüli arca Juhász Péter, de őt is valószínűleg csak akkor engedik mikrofon közelébe, ha a PM-től éppen senki nem ér rá. Sokat látjuk viszont a PM arcait, napi szinten nyilatkoznak a különböző médiumokban.
Az Együtt-PM szövetség sosem közelítette meg támogatottságban az MSZP-t, mégis szép reményekkel álltak a tárgyalások elé. Kifelé azt kommunikálták, előbb megegyezik egymással a két nagy párt, majd bevonják a többieket is. Erre várt Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója és az MSZP házi ellenzéki pártjai, a Liberálisok, a Szocdemek és a SZEM (ami tulajdonképpen nem létezik, hiszen egyetlen ismert politikusa a Szocdemek tagja is). Írásba fektették alapvető megállapodásaikat, amiből világosan látszott, a kisebbeknek ígért megállapodás csak mese, az osztozásnál nem fognak számolni más szereplőkkel. Bajnai Gordon elvesztette a Mesterházy Attilával vívott csatát a miniszterelnök-jelölti pozícióért, ezért az bizonyossá vált, legalább két demokratikus ellenzéki pártlista fog szerepelni a szavazólapokon. Ahogy a szövetség is elvesztette saját csatáját, jóval kevesebb egyéni helyet tudtak kiharcolni maguknak, mint amennyiben reménykedtek. 106-ból 31-et. Ez ugyan pozíciójukhoz képest nem kevés, de a várakozásokhoz képest igen.
Ekkor jött a következő forduló, amiben a felek közül az MSZP indult az egyik, a kis pártok a másik oldalon. A nyilatkozatok ellentmondásosak ezzel kapcsolatban, nem lehet pontosan tudni, miért nem közös tárgyalások voltak, de valószínűleg az MSZP vitte el a rosszfiú szerepet. Hiszen az egyértelmű, szándék sem volt a megállapodásra. Rövid úton kipateroltak mindenkit. Ez már akkor rossz döntésnek tűnt, de az azóta eltelt idő még siralmasabbá tette a helyzetet.
Kiderültek az arányok az Együtt-PM szövetségen belül: Érthetetlen, milyen alapon tartott igényt a PM a helyek több mint harmadára, de az még inkább, hogy miért kapta meg. A Haza és Haladás viszi a második harmadot, kívülről nézve jogosan, a maradékon pedig osztozik a Milla és a Szolidaritás. A Milla két helyével nem foglalkoznék, biztosan van valaki a másodikra is, viszont a Szolidaritásnak jutó 5 hely a megalázó kategóriába esik. Az egyetlen szervezet, amelynek van tagsága, munkára fogható aktivistahálózata. És munkára is fogják őket, minden nap kint vannak az utcán, támogatókat gyűjtenek a szövetségnek, közvetítik üzeneteit. Nem tudom ugyan, hogy hányan vannak a vezetőségben, akik helyekre pályáznak, lehet, hogy ez az öt is pont elég nekik, de az is látszik, hogy semmiféle kompenzációt nem kapnak cserébe. A mozgalom nem jelenítheti meg magát, ha véletlenül megteszi, annak a szövetségen belül súlyos következményei lesznek. Ezt látjuk most.
Gyurcsány Ferenc az egyetlen számára lehetséges utat választotta, kampányol. Élet-halál harcot vív magáért és a pártjáért, sikeres harcot. Az Együtt-PM nem tudom, mit csinál azon kívül, hogy elhatárolódik az egyetlen szervezetétől, amelyik csinál is valamit. Valahol az ő semmittevésük is sikeres. Mára elértünk oda, hogy a két párt kiegyenlítődött, itt-ott még magasabban is mérik a DK-t. A PM beleolvad az Együttbe, amiből az látszik, mára ők sem bíznak abban, hogy elérik 2014-ben a 10%-ot. A DK részéről felmerült tehát a jogos igény, kérik az Együtt-PM helyeinek felét. A szövetségnek sürgősen kezdenie kell magával valamit, vagy gyorsan megkötni ezt a számára megalázó megállapodást, mielőtt eljön az a pont, hogy joggal kérhetik az összeset.
Eljött az Együtt szervezetei számára a 24. óra, amikor még eldönthetik, milyen úton haladnak tovább. Mert az látszik, az eddigi nem visz előre. Változtatnak, vagy elvesznek a süllyesztőben. Kiveszik a kormányrudat a PM-esek kezéből, vagy elbúcsúznak az annyira áhított parlamenti helyektől.
Ma nincs itt a pozícióharcok ideje, nem 100-150 székért kell küzdeni, hanem a kilencmillió még itt élő magyarért.
Én – ugyan egyre kevesebb lelkesedéssel – szurkolok nektek, együttes srácok. Nem értetek, magunkért.
