Rögtön egy magyarázattal kell kezdenem. Nem azért ez a cím, mert nem tartom semmire Gyurcsány Ferencet. Nem igaz ez sem emberi, sem politikai mivoltában. Arra gondoltam, körbejárom őt is a saját szemszögemből. Gyurcsány Ferencet, mint politikai fogalmat.
(feol.hu)
Nekem is van véleményem a beszédéről, amit Öszödön elmondott, mint talán mindenki másnak ebben az országban. Nem érdekel a stílusa, néha kemény szavakra van szükség. Akár káromkodásra is. Vallom, hogy nem hibázott, mikor előadta, de aláírta a saját politikai halálos ítéletét. Rituális öngyilkosságot követett el, ha úgy tetszik. A magyarországi politikai közegben igazi megújulásról, megtisztulásról beszélni olyankor, amikor erre még nem mutatkozik a társadalom felől komoly igény, forradalmi tett, de nagyon veszélyes. Főleg annak a Gyurcsány Ferencnek, aki abban a pillanatban az ország miniszterelnöke, de elsősorban Orbán Viktor legfőbb ellenfele.
Gyurcsány Ferenc nem mondott le a beszéde körül kialakult botránya miatt. Helyesen tette. Amit elmondott, tartalmilag teljesen vállalható volt, a pozitív változtatás igényét hordozta. Nagy kár, hogy pártjának nagy része betojt tőle. Kár, de nem meglepő, hiszen arról szólt, hogy végett kell vetni a semmittevésnek, a mutyikormányzásnak, hazudozásnak, lopásnak. Ezek meg ebből éltek, nem is rosszul. Saját bevallása szerint viszont tovább húzta, mint kellett volna. Ezt nem tudom megítélni, én személy szerint sosem vágytam a lemondására, de azóta többször bizonyította éleslátását, tehát elhiszem neki.
Ellenségkép lett belőle. Legfőképpen saját pártja miatt. Ne legyenek illúzióink, ezt a Fidesz nem tudta volna egyedül elintézni. A sajátjai tették tönkre. Az öszödi beszéd elmondásakor eldőlt, Gyurcsánynak mennie kell. Nem volt szükségük többé erre az emberre, akinek feltett szándéka volt, hogy megtisztítja valamelyest a közéletet. Sőt, arra volt szükségük, hogy még a gondolat csíráját is kiirtsák a fejekből. Sorsa tehát megpecsételődött, alig akadt olyan ember körülötte, aki kitartott mellette.
A 2010-es nagyarányú Fidesz győzelmet is az ő nyakába varrják még most is, holott az MSZP-nek sokkal nagyobb a bűne benne. Annak az MSZP-nek, amelyik most „gyurcsánytalanul” vezető szerepre tör a kormány leváltásában.
Amikor létrehozta saját pártját a réginek a belső ellenzékével, akkor ugyanez az MSZP volt, amelyik megakadályozta abban, hogy saját frakciójuk lehessen a Parlamentben. Gyurcsányt ez valószínűleg bosszantotta, de meg nem állította, ment tovább töretlenül a maga útján. Felépítette a DK fővárosi és vidéki alapszervezeteit, személyesen kampányolta végig az országot támogatókat és tagságot toborozva. Első pillanattól kezdve hangsúlyozottan jelen van mondanivalójában az ellenzéki összefogás jelentősége. Úgy, hogy nem vár komoly szerepet a következő kormányzásban. Parlamenti képviselő akar lenni? Igen. Túlzott igény ez tőle? Nem. Gyurcsány Ferenc a DK vezetője. A párt szimpatizánsai és tagjai egytől egyig Gyurcsány-szimpatizánsok. Hogy várhatná bárki is egy felelős pártvezetőtől, hogy ne akarja személyesen képviselni a tagságát a Parlamentben? Személyes meggyőződésem szerint egyébként sem ezen bukott el a megállapodás. Az MSZP addig tágította követelései sorát, míg Gyurcsány felállt az asztaltól. Azt ugyanis már semmiképpen sem tűrhette, hogy pártjának többi meghatározó politikusát is kipöcköljék az együttműködésből.
A DK támogatottsága szinte megbecsülhetetlen. A mérések százezertől többszázezerig szóródnak, ez pedig jelentős különbség. De tudni kell, nem divat manapság Gyurcsány szimpatizánsnak lenni, bevallani legalábbis semmiképp nem az.
Így tehát ismét az MSZP közbenjárására a DK kimaradt a megállapodásból. Sokan reménykedünk benne, hogy beszúrhatjuk: egyelőre.
Gyurcsány Ferenc nem tört meg az újabb állastól, amit régi pártjától kapott. Minden bizonnyal nem is számított másra. Feltápászkodott, megrázta magát, majd – ha lehet – még erőteljesebb kampányba kezdett. Újra járja az országot, beszélget a leendő választókkal, fórumokat tart, elmondja mindenről a véleményét. A véleményét, amivel általában nem gyurcsányistaként is egyet lehet érteni. A véleményét, ami a többiekével ellentétben nem veszi át a Fidesz által sulykolt hazugságokat.
Gyurcsány Ferenc ma az egyetlen politikus az ellenzéki oldalon, aki nem úgy politizál, hogy azt hangoztatja, amit szerinte a választók hallani akarnak, hanem azt, amit gondol. Ő ma az egyetlen politikus, aki – többek között – a Szolidaritás tüntetését is a helyén tudja kezelni. Ő az egyetlen, aki kihasználva azt a médiafelületet, amit ez a demonstráció nyújt, elmondja pártja üzeneteit elhatárolódás helyett. Ő az egyetlen, aki megérti, hogy az ellenzéknek már rég nem finomkodnia kell, hanem összezárni és elzavarni az ország éléről azt a kártékony bandát, amelyik most ott terpeszkedik.
Gyurcsány Ferenc megosztó politikus. Lehet őt gyűlölni vagy szeretni, lehet komolyan venni vagy nevetni rajta, de kétségtelenül ma is megkerülhetetlen tényezője a politikai palettának. Egy fura, de okos jelenség a közéletben.
Ő a gyurcsányferenc.
