Kilátástalan küzdelem folyik mind a bal, mind a jobb oldalon ma Magyarországon. - És most tekintsünk el attól, hogy nálunk még a pozícionálás sem fedi a valóságot. – Ráadásul a magyar jobb- és baloldal nem egymással küzd, hanem a saját démonaival.
(origo.hu)
„Jobb”
A magát keresztény jobboldaliként meghatározó Fidesz túlnyerte magát 2010-ben. Orbán Viktor ellenzéki politikus, nem tud mit kezdeni a kormánykerékkel. Ez persze nem gátolja meg abban, hogy mindent megtegyen annak megtartásáért. Mindent. Bármi áron. Akár az életünk árán is. A kisebbik kormányzópárt szót sem érdemel, egyátalán nem módosít semmit a képleten. A Fidesz hosszú évek óta élen jár kommunikációs stratégia terén, itt az elmúlt három évben is verhetetlennek bizonyultak.
Megszállták a jelentős médiumokat, teljesen saját arcukra formálták a legnagyobb lefedettséggel bíró köztévét és közrádiót. Zavartalanul tömhetik az emberek fejét a propagandájukkal abban a biztos tudatban, hogy a magyar lakosság nagy részéhez csak ez jut el. Aki a közmédia útján tájékozódik, egy másik Magyarországot lát, mint azok, akik szélesebb körből tudnak meríteni. Az elmúlt héten azonban porszem került a gépezetbe. A kormánypárt kommunikációs szakemberei csődöt mondtak, a köztévében többször padlóra küldték ellenzéki politikusok a riportereket. A szóvivők ugyan remekül betanulják a kötelező mantrát, de ha kérdés merül fel, akkor csak arroganciára és hebegésre futja.
Remek példa erre Zsigó legutóbbi sajtótájékoztatója:
(Klubrádió)
De nem kevésbé arrogánsak a kormánypárti politikusok a Parlamentben sem:
(Poldi blog)
A Fidesz jelenleg vergődik. Nem tud jó válaszokat adni az eseményekre, de szerencséje van, mert nincs ütőképes ellenzéke.
„Mégjobb”
A Jobbik elveszett az álellenzéki szerepben. Nem kár értük. Kizárólag emberi tragédiákból gyártanak kampányfogást az utóbbi időben. Remélhetőleg ez a kicsit mérsékeltebb szavazóikat teljesen elriasztja tőlük.
„Bal”
Az ellenzéki oldal felett kiütéses győzelmet aratott a Fidesz. Ebből három év alatt sem sikerült felállni. A kormányzó erő kevés napot hagy felháborító döntések nélkül, de az ellenzék erre nem tud hathatósan reagálni. Magas labdák szállnak el tömegesen a semmibe. Ha meg véletlenül reagálnak valamire, akkor inkább bárcsak ne tennék. Látszólag egyik sem rendelkezik koncepciózus kommunikációs stratégiával, ha pedig véletlenül eléjük tolnak egy mikrofont, azt leginkább arra használják, hogy ilyen-olyan ürüggyel azokat ekézzék, akikkel elvileg szövetségben vannak, vagy abban kellene lenniük. Extrém esetben el is határolódnak tőlük.
Jelenleg nem látszik, hogy az ellenzék kormányváltó erőt tud gründolni. A közvélemény-kutatások szerint – még akkor is, ha nem azt kell megnyerni, hanem a választást – magasan vezet a Fidesz. És ez így is marad, ha nem változtatnak gyökeresen a stratégián. Ha pedig Orbán Viktor hatalmon marad, akkor az ország sorsa végleg megpecsételődik, itt kő kövön nem marad. Az utolsó morzsákat is leseprik a padlásról, hogy azt vagy hazahordják, vagy szétosszák a holdudvar tagjai között. Aki nem tartozik a kedvezményezettek körébe, az jobban teszi, ha menekül, amíg lehet.
„Az utolsó oltsa le a villanyt”
